Egy keddi napon, 00:05 UTC-kor keresztmetszeti kriptostratégiánk rövid távú trendpontszám alapján rangsorolt 40 örökös kontraktust, majd a legjobb tízet egyenlő súlyú pozícióba rendezte. A visszateszt egészséges különbséget mutatott a nyertesek és a vesztesek között. Amikor aztán 250 000 $ tőkével kellett kereskednie, a biztató görbe elkezdett szétesni.
A probléma nem a jelben rejtőzött. Az újrasúlyozásnál jelentkezett: tíz vétel, tíz eladás, és néhány kontraktus, amelyek látható könyvmélysége bőségesnek tűnt, egészen addig, amíg a megbízások egyszerre meg nem érkeztek. A stratégia úgy kezelte a portfólió módosítását, mintha csak az árat kellett volna frissíteni. A tőzsde viszont tényleges megbízások sorozataként kezeli.
Lépésről lépésre újrajátszottuk azt a keddet. Először a régi pozíciókat kellett csökkenteni. Utána kellett megnyitni az újakat. A célallokáció egyszerű volt; az odavezető út már nem.
Az oldalankénti 8 bázispont egyetlen átlagköltség-becslésből származott. Ez tartalmazta a tőzsdei díjat és egy kis csúszási tartalékot. Így minden megbízásra ugyanaz a költség jutott, akár egy likvid kontraktusról volt szó nyugodt piaci helyzetben, akár egy vékony könyvűről közvetlenül egy volatilitási kiugrás után.
A legnagyobb megbízással kezdtük. A 25 000 $-os cél a napi forgalom 0,4%-át tette ki, ami ártalmatlannak hangzott. A napi forgalom azonban nem árulja el, mennyi érhető el abból a néhány másodpercből, amikor kereskednünk kell. A könyv teteje vékony volt; a következő néhány árszinten gyorsan nőtt a különbség. A teljes összeg azonnali teljesítése több árszintet is végigsöpört volna. A limitáras megbízással csak akkor spóroltunk volna a spreaden, ha teljesül, a stratégiának pedig nem volt garanciája arra, hogy a következő döntés előtt megkapja a teljesítést.
Ezért öt, egyenként 5 000 $-os részre bontottuk a megbízást. Ezzel csökkent az azonnali piaci hatás, viszont az időzítés és az árfolyam alakulása is belépett a képbe: az egyes részek különböző árakon érkezhettek, egy gyors elmozdulás pedig félkészen hagyhatta a pozíciót. Mindkét kimenetelt rögzítettük. Az eredeti visszateszt egyiket sem vette figyelembe.
Ráadásul ez csak az egyik oldala volt a kereskedésnek. A stratégia eladta a legjobb tízből kieső pozíciókat, miközben megvette a helyükre kerülőket. A nettó kitettség közel maradt a célhoz, a bruttó forgalom viszont majdnem kétszerese volt a lekötött tőkének. Ha csak a végső portfólióváltozásra számítunk költséget, kimaradnak azok a kötések, amelyekkel ténylegesen eljutottunk odáig.
| Végrehajtási mód | Mit takarít meg | Mivel járhat |
|---|---|---|
| Egy piaci megbízás | Időt és a teljesüléssel kapcsolatos bizonytalanságot | Egyszerre több könyvmélységet használ fel |
| Öt piaci részmegbízás | Kisebb azonnali piaci hatást | Árelmozdulást a részmegbízások között |
| Limitáras megbízás | Esetleg kevesebb spreadet kell megfizetni | Részleges vagy elmaradó teljesülést |
Aznap délután az egységes csúszási tartalékot egyszerű részvételi modellel váltottuk fel. Az egyes megbízások várható piaci hatása a közelmúltban lebonyolított forgalomhoz viszonyított méretükkel nőtt, a szimulált részvételt pedig korlátoztuk, hogy a stratégia ne használhassa fel a piac valószerűtlenül nagy részét. Ez továbbra is csak közelítés volt: az összesített forgalom nem élő megbízási sor, egy gyertya pedig nem mutatja meg az út közben érintett összes árat. A visszatesztnek azonban számolnia kellett azzal, hogy ugyanannak a jelnek más méretek mellett más a végrehajtási költsége.
Az átdolgozott futtatás a spreadet átlépő megbízásokra taker díjat számolt fel, maker díjat pedig csak akkor, ha a szimuláció szerint a könyvbe helyezett megbízás teljesült. A finanszírozási díj külön tartási költség maradt; nem tartozott az újrasúlyozás költségéhez. A tételek külön kezelésével jól láthatóvá vált, mi okozta a problémát. Az előrejelzés nem lett hirtelen rosszabb. A stratégia forgalma túl drága volt az általa előre jelzett előnyhöz képest.
A hét végére ritkítottuk az újrasúlyozást, és kizártuk azokat a kontraktusokat, amelyek elérhető könyvmélysége mellett irreális volt a célzott súly. A visszateszt hozama csökkent. A végrehajtási feltételezéseket könnyebb lett megmagyarázni, ami hasznosabb eredmény volt a nagyobb számnál.
Amikor portfólióstratégiát vizsgálsz, kövess végig egy újrasúlyozást egészen a részletekig: a célallokációtól az egyedi megbízásokig, a megbízásoktól a hihető teljesülésekig, majd a teljesülésektől a díjakig és a piaci hatásig. Ha ez az út hiányzik, a tőkegörbe olyan portfóliót ír le, amelynek sosem kellett kereskednie.
← Összes bejegyzés
