Miért nem azt a kockázatot szabályozza a visszatesztelt volatilitási cél, amit kellene?

Egy stratégia 10%-os évesített volatilitást céloz. A visszatesztje 10,2%-ot mutat. Ez elég közelinek tűnik, amíg ki nem derül, hogy a méretezési táblázat a tegnapi volatilitásbecslést használta, a szimulátor nem számolt díjat a tőkeáttétel változásakor, és egyetlen éjszakai ugrás nagyobb kárt okozott, mint amit a cél leírására szántak.

Vegyünk egy egyszerű BTC perpetual stratégiát: irányjelzés alapján tart pozíciót, a kitettséget 10%-os évesített volatilitási kerethez igazítja, és naponta egyszer módosítja a pozíciót. Ez a szabály elterjedt, mert könnyű elmagyarázni és leprogramozni. Nézzük meg, mi történik, ha egyetlen napi pozíciót részleteiben vizsgálunk meg.

A jelzés: kívánt irány, kockázati egység nélkül

Hétfői záráskor a jelzés vételi irányt mutat. Ez megmondja, merre akar állni a stratégia, de arról nem szól, mennyi BTC-t tartson. A volatilitási cél adja meg a hiányzó mértéket.

Tegyük fel, hogy a számla saját tőkéje 100 000 $, a stratégia pedig 2%-ra becsüli a BTC napi volatilitását. A 10%-os éves cél nagyjából 0,63%-os napi volatilitásnak felel meg, ha a 10%-ot elosztjuk 252 kereskedési nap négyzetgyökével. Így a nyers tőkeáttétel körülbelül 0,63% / 2%, vagyis a saját tőke 0,315-szöröse: 31 500 $ BTC-kitettség.

Már ebben az egyszerű számításban is megbújik egy feltételezés: a BTC volatilitása eléggé stabil eloszlást követ ahhoz, hogy a közelmúlt napi ingadozásai irányt mutassanak a holnapi kitettséghez. A volatilitásbecslés a közelmúlt mozgását írja le. A következő elmozdulásnak nem szab felső határt.

A becslés: melyik 2 százalék?

Használjunk 20 napos zárástól zárásig számított szórást, amelyet 365 nap négyzetgyökével évesítünk, mert a perpetual minden nap kereskedik. 2%-os napi volatilitás így nagyjából 38,2%-os évesített volatilitást jelent. Ha 252-t használunk, körülbelül 31,7%-ot kapunk: ez jelentős méretezési különbség, amelyet önmagában a naptári konvenció okoz.

A 20 napos ablak gyorsan reagál, de egy nyugodt kéthetes időszak éppen a volatilitás megugrása előtt csökkentheti a becslést. A 90 napos ablak stabilabb, de lassabban reagál. Az exponenciálisan súlyozott volatilitás a két megoldás között helyezkedik el, saját felezési idővel és a kezdőértékektől való függéssel. Nincs minden helyzetre érvényes legjobb megoldás; a visszatesztnek meg kell neveznie a becslési módszert, és az eredmények összehasonlításakor változatlanul kell hagynia a beállításait.

Az időbélyeg: mikor ismert az adat?

Ha a becslés a hétfői záróárat is tartalmazza, a stratégia csak a hétfői zárás után használhatja azt. Ezután adhat be megbízást egy későbbi végrehajtási lehetőségre, például a szimulátorban a keddi első elérhető árra. Ha hétfői záróáron teljesítene, a pozícióméret olyan hozamra reagálna, amely még nem alakult ki teljesen.

Ez azt is jelenti, hogy a napi újrasúlyozás nem védi folyamatosan a számlát a napon belüli mozgásoktól. A hétfői pozíció a keddi ugrás alatt is megmarad, akkor is, ha a jelzés vagy a volatilitás 10:00 UTC-kor megváltozik. Ez tervezési döntés; a papírszámlának is ugyanezt az ütemezést kell követnie.

A megbízás: a kitettség módosításának ára van

Kedden a becslés 2%-ról 3%-ra emelkedik. A célkitettség 31 500 $-ról 21 000 $-ra csökken. A perpetualból 10 500 $ értékű pozíció eladása nincs ingyen. 5 bázispontos taker díj mellett önmagában a díj 5,25 $. Ha a stratégia átlépi a spreadet, és 3 bázispontnyi árhatást szenved el, az további körülbelül 3,15 $. A finanszírozás külön tétel: a pénzáramlás a finanszírozási időpontban tartott pozíciótól és az akkor ténylegesen alkalmazott rátától függ.

A kisebb összegek összeadódnak, ha a stratégia minden kiugrás után csökkenti, minden nyugodt időszak után pedig visszaállítja a kockázatot. Jelentsük a méretezési szabályból eredő forgalmat, valamint az ügyletek díjait, spreadjét és árhatását. Egy súrlódásmentes volatilitási cél csendben nagy forgalmú stratégiává válhat.

Az eredmény: a cél nem ígéret a szélső kockázatok ellen

Tegyük fel, hogy a becslés 2%-os napi volatilitást mutat, a stratégia pedig 31 500 $ névértékű pozíciót tart 100 000 $ saját tőkével szemben. A BTC a következő tervezett újrasúlyozás előtt 12%-ot esik. A hozzávetőleges piaci értéken számolt veszteség 3 780 $, azaz a saját tőke 3,78%-a, díjak és finanszírozás előtt. A 10%-os évesített cél nem akadályozta meg ezt a veszteséget; a szokásos ingadozás becslését fordította le pozícióméretté.

Korlátlan tőkeáttétel mellett még élesebb a kockázat. Egy hosszú, nyugodt időszak után a becsült volatilitás egészen alacsonyra süllyedhet, a képlet pedig a számla fedezeti vagy a piac kapacitását meghaladó pozíciót írhat elő. Építsünk korlátot a méretezési szabályba, és vegyük bele a visszatesztbe. Ezután kövessük nyomon, milyen gyakran lép életbe: ha a korlát gyakran érvényesül, a meghirdetett cél ritkán szabályozza a tényleges kitettséget.

Az ellenőrzés: játsszuk újra a szabályt, ne csak a görbéjét vizsgáljuk

Minden újrasúlyozásnál rögzítsük a hozamablakot, a volatilitásbecslést, az évesítési tényezőt, a célt, a tőkeáttételi korlátot, a kívánt névértéket, a végrehajtott névértéket, a forgalmat, a díjakat, az árhatást és a finanszírozást. Ha a cél és a tényleges volatilitás eltér, ezekből az adatokból kiderül, hogy a becslés lemaradt-e, a kereskedési költségek csökkentették-e a hozamot, vagy a kitettségi korlátok módosították a stratégiát.

Végül ugyanazt a méretezési kódot és újrasúlyozási ütemezést futtassuk a papírkereskedésben is. Hasonlítsuk össze a kívánt kitettséget a tényleges pozícióval, és jegyezzük fel a kimaradt vagy késve teljesült megbízásokat. A kockázati cél akkor válik hasznossá, ha a becsléstől a tartott pozícióig minden lépés megmagyarázható; a műszerfalon szereplő százalék csak az első lépés.