Egy BTC perpetual ügylettel eltalálhatjuk az irányt, mégis veszíthetünk rajta. Nézzünk egy konkrét példát: vegyünk 0.10 BTC-t $60,000 áron, adjuk el $60,300-ért, és fizessünk két finanszírozási elszámoláskor, amíg tartjuk a pozíciót. Az ár a számunkra kedvező irányba mozdult $30-t. Ha a finanszírozási terhelések összesen $36-t, a végrehajtási költségek pedig $8-t tesznek ki, az ügylet $14-os veszteséget hoz.
Ezek az összegek szemléltető jellegűek, de az elszámolás valós. A finanszírozás minden elszámoláskor pénzáramlást jelent a pozíción, az előjele pedig a rátától és attól függ, melyik oldalon állunk. Az eredmény megértéséhez először nézzük meg, milyen pozíciót tartott ténylegesen a stratégia.
A pozíció: 0.10 BTC $60,000 áron
A stratégia 0.10 BTC értékű lineáris BTCUSDT perpetualt vásárol. A kezdeti névérték $6,000. Két finanszírozási időpontig tartja a pozíciót, majd $60,300 áron eladja. A kontraktus lineáris, ezért az árfolyamnyereség vagy -veszteség a mennyiség és az árváltozás szorzata:
0.10 BTC × ($60,300 − $60,000) = +$30
Ez a bruttó kereskedési P&L. Egyelőre nem veszi figyelembe a nyitáshoz és záráshoz szükséges pénzt, illetve a pozíció nyitva tartása közben teljesített kifizetéseket. Ha egy visszateszt ezt az ügyletet $30-os nyereségként tartja nyilván, akkor még csak a főkönyv feléig jutott.
A belépés: ár, díj és változó névérték
Tegyük fel, hogy a nyitáskor és a záráskor egyaránt 0.05% taker díjat fizetünk. Nyitáskor a díj $3. Záráskor ez a $6,030 névérték 0.05%-a, vagyis $3.015. Centekre kerekítve a végrehajtási díjak összesen $6.02-t tesznek ki. Ha ehhez hozzáadunk $1.98 modellezett csúszást a két megbízásra, a végrehajtási költség összesen $8.
| Főkönyvi tétel | Számítás | Pénzáramlás |
|---|---|---|
| Árfolyamnyereség/-veszteség | 0.10 × ($60,300 − $60,000) | +$30.00 |
| Belépési díj | $6,000 × 0.05% | −$3.00 |
| Kilépési díj | $6,030 × 0.05% | −$3.02 |
| Modellezett csúszás | Nyitási és zárási becslés | −$1.98 |
A kilépési díjat a záráskori névérték alapján számoljuk. Ez az apró részlet számít, amikor az ár elmozdul, különösen sok ügylet esetén. Egyszerűbb, ha a modell mindkét díjat a belépési névértékre számolja, de az így kapott főkönyv nem ugyanaz.
Finanszírozási időpontok: két $18-os terhelés
Tegyük fel, hogy a finanszírozás elszámolása 8 óránként történik, mindkét elszámoláskor long pozícióban vagyunk, és a tőzsde finanszírozási rátája mindkét alkalommal pozitív 0.03%. A szokásos konvenció szerint pozitív finanszírozás esetén a longok fizetnek a shortoknak. Tegyük fel ennél a példánál, hogy a pozíció elszámoláskori, jelölés szerinti névértéke $6,000:
$6,000 × 0.03% = $1.80
Ez elszámolásonként mindössze $1.80, ezért tisztázzuk a kívánt számítást: $60,000 értékű pozíciónál ugyanez a ráta elszámolásonként $18.00-t jelent. Ehhez a számításhoz a pozíció 1.0 BTC, nem a fent használt 0.10 BTC. Hogy a példa belsőleg következetes legyen, igazítsuk a finanszírozási számítást a tényleges 0.10 BTC-s pozícióhoz: a $6,000-os névérték elszámolásonként $1.80 terhelést, összesen pedig $3.60 terhelést eredményez.
A teljes eredmény tehát: $30 árfolyam-P&L − $8 végrehajtási költség − $3.60 finanszírozás = +$18.40. Ebben a konkrét főkönyvben az ügylet továbbra is nyereséges, de a finanszírozás a díjak levonása utáni nettó eredményt közel egyötödével csökkenti az árfolyam-P&L-hez képest. Ha az ármozgás $300 helyett $100, ugyanezek a költségek már veszteségessé teszik az ügyletet.
Elszámolási szabály: melyik pozíció volt nyitva?
A finanszírozási díjat vagy jóváírást a platform elszámolási szabályai és a finanszírozási időpontban jogosult pozíció alapján határozzák meg. Egy olyan stratégia, amely közvetlenül az elszámolás után nyit pozíciót, általában nem fizetheti ki az előző időszak finanszírozását. Az elszámoláskor nyitva tartott pozícióra jellemzően vonatkozik a fizetés. Az, hogy az időpontra pontosan eső megbízás beleszámít-e, függhet a platform feldolgozásától és a szimulátor számára elérhető adatoktól.
Történeti visszajátszáskor párosítsuk az egyes finanszírozási rátákat a tényleges elszámolási időpontjukkal, majd alkalmazzuk őket a platform által használt pozícióra és árjelölésre. Ha csak időszakjelölések állnak rendelkezésre, nézzük meg, mit jelentenek: a 08:00-kor közzétett ráta elszámolása lehet 08:00-kor, de az akkor véget érő időszakra is vonatkozhat. Ha egy időszakkal eltoljuk, a megfelelő számot rendelhetjük a rossz pozícióhoz.
A visszateszt sora: mit tároljunk
A finanszírozási eseményt külön pénzáramlási sorként tartsuk az ügylet főkönyvében. Tároljuk az elszámolás időpontját, az instrumentumot, az előjeles rátát, az elszámolásra jogosult pozíció mennyiségét, az alkalmazott jelölőárat vagy névértéket, valamint az ebből adódó kifizetést. Így ellenőrizhető a számítás, és a pozíciószintű eredmény egyeztethető a számla saját tőkéjével.
- Használjunk előjeles mennyiségeket: long esetén pozitívat, short esetén negatívat, ha ez illik a választott konvencióhoz.
- Dokumentáljuk minden platform előjel-szabályát; a „pozitív finanszírozás” önmagában nem árulja el, hogy a stratégia fizet-e.
- Csak akkor számoljuk el a finanszírozást, ha a pozíció jogosult az adott eseménynél.
- A nettó P&L összesítése előtt külön egyeztessük az árfolyam-P&L-t, a díjakat, a csúszást és a finanszírozást.
Inverz kontraktusoknál a példa dollárban végzett számítása nem alkalmazható változatlanul: az elszámolás történhet az alapul szolgáló eszközben, a kontraktus értéke pedig függhet az inverz kifizetési képlettől. A biztonságos gyakorlat azonban ugyanaz: minden mennyiség és pénzáramlás összevonása előtt rögzítsük a mértékegységét.
A fenti példában az eredmény azon múlt, hogy a 0.10 BTC minden sorban következetesen szerepelt. Ez magától értetődőnek tűnhet. Mégis ez a különbség a $3.60-os finanszírozási terhelés és a nem egyező pozícióméretből adódó, tízszer nagyobb, téves összeg között.
← Összes bejegyzés
