Ha a backteszt eredménye javul a gyakoribb újrasúlyozástól, először ne azt kérdezd, hogy okosabb lett-e a jelzés. Azt nézd meg, felszámoltad-e a többletügyletek valós végrehajtási költségét.
Az újrasúlyozás gyakorisága egyszerre két dolgot változtat meg: milyen gyorsan követi a portfólió a célját, és mekkora forgalommal jár ennek elérése. Az érdemi összehasonlításhoz tartsd változatlanul a jelzést és a pozícióméretezési szabályt, majd mérd meg, mennyi hozamot hoz a gyorsabb igazítás a többletforgalom teljes költségéhez képest.
Miért teljesít jobban a backtesztemben a napi újrasúlyozás, mint a heti?
Néha valóban jobban kell teljesítenie. Ha gyorsan változik egy jelzés, egy hét várakozás miatt elavult súlyok maradhatnak a portfólióban. A napi ütemezés csökkentheti ezt a késést. Ugyanakkor olyan kisebb célváltozásokra is kereskedhet, amelyeket a heti ütemezés figyelmen kívül hagy, és éppen ezeknél nyomhatják el a költségek a csekély előnyt.
Vegyünk egy 100 000 dolláros portfóliót, amelynek célsúlyai naponta 1%-kal változnak. Ez naponta körülbelül 1 000 dollárnyi megbízást jelent, a vételi és eladási megbízások egymást kioltó hatását még nem számítva. 10 bázispontos egyirányú költségnél 1 000 dollárnyi kereskedés nagyjából 1 dollárba kerül. Ha a jelzés valóban minden egyes igazításból profitál, ez olcsó lehet. Ha viszont a cél egy stabil szint körül ingadozik, és az előny csak néhány cent, a napi ütemezés a zaj követésére költ.
A backtesztben a heti portfólió rosszabbnak tűnhet, mert későn reagál. A napi portfólió jobbnak látszhat, mert aktuálisabb célhoz igazodik. Egyik eredmény sem meggyőző, amíg mindkettőnél összehasonlítható módon figyelembe nem vesszük a teljesüléseket, a díjakat, a spreadet és a piaci hatást.
Hogyan hasonlítsam össze tisztességesen a napi és a heti újrasúlyozást?
Tartsd változatlanul az alapul szolgáló jelzést, az eszközuniverzumot, a pozícióméretezést és a tesztidőszakot. Csak az ütemezést változtasd meg. Mindkettőre ugyanazokat a végrehajtási feltételezéseket alkalmazd, a forgalmat pedig az egyes ütemezések által ténylegesen generált, portfóliószinten nettósított megbízásokból számítsd ki.
| Mérőszám | Mit mutat meg | Gyakori hiba |
|---|---|---|
| Bruttó hozam | Hogyan teljesített a célportfólió kereskedési költségek előtt | A stratégiának tulajdonítani ezt az eredményt |
| Forgalom | A portfólió értékének mekkora része cserélt gazdát | A vételek számolása a hozzájuk tartozó eladások figyelmen kívül hagyásával |
| Nettó hozam | A díjak, a spread és a becsült piaci hatás után megmaradó hozam | Egységes díjmérték alkalmazása a megbízásméret figyelmen kívül hagyásával |
| Céltól való követési eltérés | Mennyire tértek el a tartott portfólió súlyai a kívánt súlyoktól | A cél súlyainak tökéletes lekövetését ingyenesnek tekinteni |
Gyakorlati megoldásként az egyirányú forgalmat meghatározhatod úgy, hogy az összes vétel és az összes eladás közül a kisebbet elosztod a portfólió értékével. A jelentésben tüntesd fel az alkalmazott meghatározást. Egyes rendszerek ehelyett a teljes kereskedési névértéket használják, ami teljesen finanszírozott portfólió-átforgatásnál ennek körülbelül a duplája lehet. Mindkét módszer megfelelő, de ha észrevétlenül váltasz közöttük, az összehasonlítás értelmetlenné válik.
Ezután mutasd be a többleteredményt: mennyi nettó hozamot adott a gyorsabb ütemezés, és mekkora többletköltséggel járt. Ha a napi ütemezés 0,4 százalékponttal növeli a bruttó hozamot, 0,7 százalékponttal többe kerül, és végül 0,3 százalékponttal elmarad a heti változattól, az eredmény megadja a választ.
Hogyan modellezzem az újrasúlyozás költségét?
A kereskedési hellyel és az instrumentummal kezdd. Az azonnali piac és a határidős ügyletek díjszabása eltér; a maker és taker díjak is különböznek; a finanszírozási díj pedig a fizetési időablakon át tartott pozíciókra vonatkozhat. Első közelítésként alkalmazd a tényleges díjszintet és minden megbízásra számolj spreadköltséget. Nagyobb megbízásoknál a megbízás méretétől és a likviditástól függő piaci hatást is vedd figyelembe.
Tegyük fel, hogy egy stratégia vételkor átlépi a spreadet, majd később eladáskor ismét átlépi. Ha a spread 4 bázispont, a forduló spreadköltsége nagyjából 4 bázispont, nem 2: mindkét átlépéskor a spread körülbelül felét fizetjük meg. Ehhez jön még a taker díj mindkét oldalon. A „kötésenként 10 bp” feltételezés semmitmondó, ha nincs meghatározva, mit jelent a „kötés”, és milyen költségelemeket tartalmaz.
A piaci hatásnak a megbízás méretével és a rendelkezésre álló likviditáshoz viszonyított arányával együtt kell növekednie. Ha ugyanazt az átalánydíjat számolod egy 500 dolláros és egy 500 000 dolláros megbízásra, a nagyfrekvenciás újrasúlyozás mesterségesen jól skálázhatónak tűnik. Ha az adatokból nem becsülhető hitelesen a piaci hatás, mutass be érzékenységi tartományt, és jelezd, milyen feltételek mellett válik életképtelenné az ütemezés.
Rögzített ütemezés helyett használjak újrasúlyozási sávot?
A sáv megakadályozhatja, hogy a cél súlyának apró változásai megbízásokat generáljanak. Például csak akkor súlyozz újra, ha egy pozíció súlya több mint 2 százalékponttal eltér a céljától. Ezzel a kevesebb megbízásért cserébe valamivel pontatlanabb lesz a cél követése.
A sáv viszont újabb paraméter. Ha sok eszközre kipróbálod a 0,5%, 1%, 2% és 5% sávot, majd megtartod a legjobb eredményt, egy újabb keresési dimenzióval bővítetted a tesztet. Válassz néhány, gazdaságilag indokolható sávot, jegyezd fel az összes próbát, és a kiválasztott szabályt olyan időszakokon értékeld, amelyek alapján nem választottad ki.
Egy hasznos jelentés feltünteti az ütemezést, a sávot, a forgalom számításának módját, a költségmodellt, valamint a költségek előtti és utáni eredményeket. Ha nem tudod rekonstruálni, miért keletkezett egy megbízás, azt sem tudod megállapítani, hogy a jobb ütemezés javított-e a stratégián, vagy csak több kereskedést eredményezett.
Mikor éri meg a gyakoribb újrasúlyozás?
Akkor, ha a gyorsabb igazítás előnye reális költségek és a feltételezések mérsékelt változtatása mellett is megmarad. Hasonlítsd össze az ütemezések nettó eredményét, vizsgáld meg az eszközönkénti és piaci körülményenkénti forgalmat, és ellenőrizd, nem függ-e az előny egyetlen, szokatlanul likvid időszaktól.
A papírkereskedési stratégiát is ugyanazzal az ütemezéssel futtasd. Ha a backteszt minden záráskor frissíti a célokat, a papírkereskedési rendszer viszont óránként csoportosítja a megbízásokat, akkor két különböző végrehajtási szabályzatot tesztelsz. Az összehasonlítás célja, hogy megértsük, milyen műveleteket ír elő a stratégia a számlán, és mennyibe kerül ez a tevékenység.
← Összes bejegyzés
